madamechauchat

Lucy, az elbaltázott lehetőség

2020. február 13. - Tóbel Zazi

  Luc Besson fénykora egyértelműen a '90-es évek elejére-közepére esik. A nagy kékség (1988), a Nikita (1990), a Léon, a profi (1994), Az ötödik elem (1997) alkotója ekkor szárnyalt igazán. Egyébként ígéretes volt már '85-ben is a Metró forgatókönyvírójaként - az őrült szőke Christopher Lambert és a szép Isabelle Adjani kalandjaira emlékeztek-e még? De a későbbiekben, a '98-as Taxit leszámítva, nagy űr és sok silány mű kapcsolódik csak a nevéhez. Pedig voltak ötletei, új világokat mutatott, új hangulatokkal kísérletezett - gondoljunk csak A nagy kékségre, ami ugyan kinek nem kedvence az X generációsok közül?

  Egyik kedvenc témája a magányos bérgyilkos/szuperhős/bandita nő, hiszen kezdte a Nikitával, majd jött a Jeanne D'Arc, a Las Bandidas, a Colombiana éééés a Lucy! Miért kedves nekünk ez utóbbi? Mert Scarlett Johansson a címszereplő, és hát tegyük a szívünkre a kezünk: volt már, amiben nem volt jó ez a drága kicsi Johansson? Na ugye! Úgyhogy figyeljük a Lucyt: micsoda ígéretes történet, nagyszerű színészek, jó zene, barátságos játékidő. És sikerült? Nem! Sajnos a Lucy sem jött össze, ahogy annyi minden sem az utóbbi időben Bessonnak. Lucy, talán a LSD Beatles-dalból, vagy mert a Luc női változata, szóval ez a Lucy egyetemistaként csöppen bele egy óriási és veszélyes kalamajkába, aminek a vége már filozófiai értekezés is lehetne. De persze az sem lesz.

  Milyen kár, hogy a film elején nincs 10 perc, amit a vizsgára készülő Lucyval, új barátjával és barátnőjével tölthetnénk! Nem ismerjük meg jobban őket, a kapcsolataikat, csak durrbele küldi a barátja Lucyt a veszélyes küldetésre. Ő pedig megy, bár nagyon nem akar, de muszáj - de miért megy, el is futhatna! 

Scarlett Johansson in Lucy (2014)

  Nagyon nagy kár, hogy nincs sem jellemábrázolás, sem háttértörténet, sem motiváció, sem semmi, amitől a Lucy egy komoly film lehetne. Azért bánkódhatunk, mert az ötlet megint jó - superpower vegyület gyanútlan túszok testében, a kis egyetemista zsenivé alakulása - de hiába, ha folyamatosan hiányérzettel küszködünk a film nézése közben.

  Scarlett tökéletes, hát istenem, nem tud hibázni, neki ez a hibája. A kreatív megvalósítás is jó, Morgan Freeman is hiteles. A francia rendőrök is jók és sármosak (Besson mindig hazatalál), az olasz nyomozók pedig macsók, szóval működnek a toposzok is, de hiába. Olyan, mintha valami/valaki sürgette volna Bessont és ezért csapta össze. Pedig olyan kevés hiányzik ahhoz, hogy igazán jó legyen.

  Még mindezen hiányosságok ellenére is odaszögez a képernyő elé, és izgulunk Lucyért, aztán azért, hogy mondja el nekünk, mi az élet értelme, később azért, hogy mentse meg őt Morgan Freeman, aztán a francia rendőrökért, akik véletlenül csöppentek bele a mészárlásba. 

  Nézzétek meg, mert "nice try", ahogy a wii-ben mondják! És mert jön a 2. része és nehogymá' kukán üljetek a moziban, mert nem tudjátok miről szólt az első Lucy!

A bejegyzés trackback címe:

https://madamechauchat.blog.hu/api/trackback/id/tr715472968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Panzerjäger_ 2020.02.14. 19:01:53

Jól indul, de a felétől egyre inkább gagyi, a vége pedig totál "ZS" kategória sajnos.

icipicicsipa 2020.02.16. 23:12:09

Az nem a Lucy 2, hanem mindenféle összevágás a Lucy-ból, meg a Páncélba zárt szellemből, stb-stb...
"Movie Fan-Concept"