Nem ma láttam ezt a filmet, nem is tegnap, és még mindig "egy hatás alatt álló nő" vagyok. Ha idén még nem néztetek meg egy dokumentumfilmet sem, akkor ez legyen Az - mindjárt vége az évnek. Ha viszont megnézitek, akkor tuti, hogy elkezdtek vadászni ehhez hasonlóan jó dokufilmekre. De nem biztos, hogy találtok.

A Dívák három 20 éves lány története, akikbe véletlenül botlott a 26 éves rendező, Kőrösi Máté. Az a vicc, hogy ez a jóval idősebb fiú sokkal céltalanabbnak tűnik, mint ez a három "kislány", akik határozottan haladnak a lényeg felé. Az ő esetükben ez az érettségi. A fiúról pedig azért tudunk meg sokat, noha ő "csak" a rendező, mert beszáll a játékba. Van, hogy animáció formájában, van, hogy valóban megjelenik, de nincs ebben semmi öncélú. Így jó. A lányok nem tipikus mai 20 évesek, különlegesek, mert egyrészt elhagyatottak, másrészt - és ez az előzőből következik - dolgozniuk kell.

Még csak az érettségire készülnek, mert több iskola sem tudott mit kezdeni a személyiségükkel, így találtak időn túl a Belvárosi Tanodára, és lettek itt egymás támaszai. Pedig nagyon különböznek. Emese látszólag rendezett családból jön, de nagyon erős hajlama van a depresszióra és az önanalízisre, kételkedik magában - kábé mindig. Tina nem kapott se szeretetet, se bizalmat otthon. Ha néha elkísérjük a rokonaihoz, azok biztosítják arról, hogy nem alhat náluk és hülyeség, amit az életével kezdeni szeretne, mert úgysem képes megvalósítani a céljait. Szani a leghányattatottabb sorsú, és mégis a legviccesebb, a túlélők humora folyik belőle állandóan. Ő az, aki nappal tanul, éjjel pedig dolgozik, így az iskolát csak nagy ásítozós bazmegelések közepette tudja a hátán vinni. Ja tényleg, aki nem bírja a káromkodást, annak nehéz lesz végigülni, bár nem zavaró, hozzájuk tartozik, és Szani a világbajnok benne. Próbál változtatni, de ez csak úgy sikerül, hogy "nem fogok többet káromkodni bazmeg, jaj megint, a picsába." :) Nehéz megmondani, hogy mitől ilyen magával ragadó a film, mert persze őszinte, szeretetteli, dinamikus, nagyon pesti és az általánosságok mellett nagyon unikális.

Hogy vajon csak ezektől? Vagy attól, hogy a nagy emberi küzdelmeket mutatja be, egy kisebb fajta Odüsszeia, és még a halállal is meg kell alkudni? Tehát végső soron egy mitikus, de 21. századi történet. Ha megnézzük, ha fogékonyak vagyunk és ha tetszett, egyből rákeresünk a lányokra és tudni akarjuk, mi van most velük. Szani Marbellán van, valószínűleg a vendéglátóiparban boldog, Emese szerelmes, a hosszú lábú, gördeszkás Tináról viszont nem tudni semmit. 

A kommentelők azt kívánják, 10 év múlva forgasson róluk új filmet Máté. Én pedig azt, hogy már ma, és minden évben. Olyan érdekesek, szerethetőek a karakterek, Szani, Tina és Emese, ők az új legjobb barátaink!

Képek: hvg.hu, youtube/hbogo

Nem akartam megnézni a Yesterday című 2019-es angol filmet. Féltem tőle, mert az ötlet bugyutának tűnt (kollektív amnézia), a poénokat elcsépeltnek sejtettem (kitörlődik a Beatles a fejekből), az egész biztos túl egyszerű (ezek után persze, hogy a lúzer indie/ai zenész a Beatles dalokkal fut be). De mekkorát tévedtem, és persze az is világos, hogy azért, mert igazi brit filmet látunk, amit az igazi Danny Boyle rendezett. Biztos, hogy az amiknál ez az egész elcsúszott volna, remélhetőleg nem is lesz remake. Banánhéj bizony a téma, mert ha egy ikonhoz nyúlunk, vagy csöpögni fogunk, vagy túltiszteljük, esetleg lerántjuk róla a leplet. Szerencsére a Yesterday valami egész más utat választott, vagyis Danny Boyle keze volt szokás szerint ügyes. Igaz, hogy a történet két mondatban összefoglalható, de a film olyan üdítő és kedves, hogy muszáj mindnekinek megnézni.

Ed Sheeran is aranyoskodik párat a filmben.

A vicc az, hogy Boyle nem elégedett meg a poénnal, az alkotás leitmotivjával, de sikerült még mondanivalót is tölteni a filmbe, vagyis nem csak üres zenélgetést látunk és hallunk - bár a a nagy ódák szuper hangszereléssel üvöltenek a képrenyőről - és suta szerelmi szálat, hanem maradandó gondolatokat is kapunk. Akik szerették vagy szeretik a Beatlest, azért fogják imádni a filmet, akik a Stone-szos táborba tartoznak, most megszerethetik, mert a dübörgő Back In The USSR-nak nem lehet ellenállni. És mi a nagy filozófia, amit az öregedő Boyle szépen belesimít a filmbe? Csak egy már-már elcsépelt, de mégsem eleget hangoztatott gondolat: a kis élet még szebb lehet, mint a nagy. A szeretetteli átlagember harmóniája többet ér, mint a sztárok üres világa tele pénzzel, celebséggel. Boyle karikírozza az amerikai zeneipart, röhög a marketingeseken és ezek ellenpontjaként a tanárságot eszményíti mint szuper, humánus melót. Hát ehhez jó, ha tudjuk, hogy a rendező két lánytestvére is pedagógusként dolgozik, míg szegény Boyle a filmiparban kénytelen kompromisszumokat kötni néha. Talán most, 65 évesen már inkább ő is az oktatást választaná? 

Szép, ahogy a film végén nagy meglepetésünkre felbukkan a főbeatle, noha mást várnánk, én legalábbis Ringóra és Paulra gyanakodtam, de a tengerparton nem ők üldögélnek - hanem Robert Carlyle. Gyönyörű, illuzórikus, egy igazi angol álom! A másik talán Diana feltámasztása lenne... 

Kedves, bájos film a Yesterday, nem cincálja szét az idegeinket (bár egy ideig stresszben leszünk a lebukás veszélye miatt) és nem késztet nagy filozofálgatásra sem, de olyan angol vicc, amin még sokáing röhögünk, és talán az idős szomszéd bácsikának is elmeséljük, mert ezt a poént minden generáció érti. Jó, az Oasisost talán nem, pedig az az egyik legjobb. Yeah, sure!

Fotó: publico.es

Charles Grodin is elment 86 évesen, de ne a kedves, bár bugyuta Beethoven-filmekből emlékezzünk rá, hiszen ott a nagyszerű Éjszakai rohanás Robert de Niro oldalán. Ha nem ugrana be, ez az a szuper '88-as road movie, amiben De Niro kíséri a csaló Grodint át az Államokon, repülőn, buszon, vonaton, hogy az út során többet tanuljon tőle, mint addig bárkitől valaha.

https://www.youtube.com/watch?v=SgPhfYf_jH8

Grodin nagyobbat alakít mint De Niro, de jobb is a szerepe: karakterisztikusan hülye tele szeretetettel. De Nirón mintha páncél lenne és azt dörmögné egyfolytában, "teszem a dolgom, ez a dolgom, teszem", Grodin viszont végig emberként viselkedik, dilis, szeretnivaló balekként, aki felnyitja De Niro szemét. Elcipeli exfeleségéhez és lányához, kiselőadást tart a dohányzást ártalmairól és megtanítja a "hamis" pénzek felkutatására is. Erre emlékezzünk, ha a most, hosszú szenvedés után csontvelő rákban elhunyt Charles Grodint siratjuk. 

Nem tudott világraszóló karriert csinálni, bár szerepelt a '76-os King Kongban, a 87-es Ishtarban (ami bukás volt, én mégis szeretem Dustin Hoffmannal, Warren Beattyvel és Isabelle Adjanival), a '90-es Filofaxban - na, azon azért nagyon röhögtünk tizenévesen, de pl. 1994 és 2006 között semmit nem forgatott (viszont volt egy saját talkshowja). Aztán 2012-ben valamit minden évben, pl. Louis C. K. (alias Székely Lajos, born in 1967, inda States) Louie-sorozatában ő volt dr. Bigelow, aki bölcs tanácsokkal látta el Lajost: - Fáj a hátam, doktor úr. - A háta? Akkor felálíltom a diagnózist: hátfájás.

Noah Baumbach A 40 az új 20-ában is ott volt Ben Stiller mellett. Öt éve újra összekerült De Niróval egy kisebb szárparádéban: Harvey Keitel, Edie Falco, Danny DeVito, Billy Crystal és Grodin erősítik A komikust, de talán a sok dudás egy csárdában esete történt most is, a film nagyot bukott. Grodin ettől függetlenül jó volt.

Színészi munkája mellett a közügyekben is aktívan részt vett, különösen a büntető igazságszolgáltatás reformját sürgette. Éveken keresztül dolgozott néhány nő ügyén, akiket a Rockefeller drogtörvények alapján ítéltek el. Fia, Nick elmondása szerint Grodin nagyon büszke volt, mikor George Pataki, New York kormányzója Grodinra hivatkozva sürgette a törvény reformját. Ami sikerült is! A három nő pedig, akikért Grodin lobbizott, kegyelmet kapott. 

Amerikában szerették Grodint csípős humoráért, tévés tevékenységéért és humanizmusáért, mely éveken keresztül hajtotta, hogy jobbá tegye a világot. Sajnos mi nem ismertük elég jól. 

Kép: imdb

Életközépi válság, Midlife Crisis, MLC, életközepi para - mind ugyanazt jelentik. Kifordulunk önmagunkból, totális depresszióba esünk, eszünk vagy koplalunk, ide nézünk, oda nézünk. Szóval gáz az egész, de miért is?

Nagyon érdekes a jelenség, mert egyrészt annnnyira evidens, hogy az emberélet útjának felén elgondolkodunk, hova jutottunk, és törvényszerűen oda lyukadunk ki, hogy miért CSAK oda? (kivétel persze akad, de az átlag elégedetlen). Mindenki nagy tervekkel, tehetséggel, önbizalommal indul és hát valljuk be, egy-két gyereken és valami értelmetlen, monoton munkán kívül nem sok mindent tudunk felmutatni. Mi haszna belőlünk a világnak? És mi a jó nekünk a világból, és a saját életünkből? Ezekről a kérdésekről szól a MLC.

Az X generációsok, akik igen sokan vannak (emlékezzünk csak az osztálylétszámunkra, 36!) most élhetik át ezt az érdekes, de csöppet sem kellemes jelenséget. Hogy honnan tudhatjuk, beleestünk-e már? Itt van néhány jellemző tünet főleg a nőkre fókuszálva, amelyek alapján eldönthetjük, hogy már a középkorú válságot éljük át, vagy csak szimplán rossz napunk van.

A tünetek

1. Jelentősebb súlyvesztés, de inkább persze (perszeperszepersze és naná) súlygyarapodás - ami azért lehet pajzsmirigy tünet is, figyeljünk!
2.  Apátia - hát nem tök mindegy minden? én öregszem, te öregszel, ő öregszik stb., a klíma melegszik, a vírus arat, áááhh.
3. Erős féltékenység mások sikereire - logikus, hiszen úgy érezzük, az életünk fele már eltelt és alig értünk el valamit, tehát figyelni kezdünk másokat, és irigyeljük őket.
4. Szokatlan fizikai fájdalmak - főleg fej- és gyomorbántalmak kínozhatják az embert.
5. Kérdések, kérdések, kérdések - most miért van ez az egész?
6. Hirtelen, nagy döntések meghozatala - válás, utazás, kilépés a munkából. Ezeket később megbánhatjuk, de a felfokozott hormonális összevisszaságban képtelenek vagyunk racionális döntéseket hozni.
7. Az őrület jelei - elveszettség, zizi állapot. Ezek mind a csökkenő ösztrogén számlájára írhatóak.  
8. Rossz alvás - ha el is alszol, fel-felriadsz, izzadsz, stresszelsz még éjszaka is. 
9. Pesszimista jövőkép - ekkor látod a legreálisabban az egészet, mert tényleg mi a fene jó várható a jövőben? Öregszel, hízol, ráncosodsz. Kinek lesz rád szüksége? A gyerekek kirepülnek. És hol a boldogság mostanában? A férj is MLC-ben hánykolódik.
10. Unalom - semmi sem dob fel, semmi sem lelkesít, mert elvesztetted a pici örömlényedet (volt valaha?).
11. Veszteségérzet - elszállt a fiatalság, a lendület, végül is a drive elillanását is siratod.
12. Túl sok, vagy túl kevés törődés a külsővel - van, aki állandóan a tükörben vizsgálgatja, számolgatja a ráncait, eltűnt kontúrjait. Más meg "most már minden mindegy" alapon átmegy teljesen slamposba. 
13. Öregnek tartod magad - persze nem vagy már fiatal, de ne gondolj magadra nyugdíjasként, van még jó 30-40 éved és tudományos tény, a Waterlooi egyetem vizsgálatai igazolták, hogy, aki idősként tekint magára, az rosszabb fizikai és szellemi állapotba kerül, mint az, aki lélekben megmarad örök fiatalnak.
14. Aszexualitás - egy ideje már a szex is csak púp volt a hátadon, de mostanra a púp is eltűnt. Miért? Szintén az ösztrogén szint csökkenése az ok, és hát valljuk be, a hüvelyszárazság miatt is. Na meg a 12-es pont - nem vagy jóban magaddal.
15. Azt gondolod, a legjobb éveid már mögötted vannak. Pedig hát mi minden vár még rád! (de tényleg, mi? pesszimista vagyok, 9-es pont)

Krízis a popkultúrában is

Nos, ha ezek mind jellemzőek rád, tuti, hogy benne vagy a válságban, jó hír, hogy nem tart örökké és egy kedves társsal ez sem tragikus. Rossz esetben magadra maradsz, talán csak lelkileg, talán a lakásban is. Mi segíthet? Foglalkozz többet magaddal, kozmetika-torna-bőrfiatalítás, ezek nagyon hatásosak lehetnek, hogy visszanyerd önbizalmad, megfeledkezz a szülinapi gyertyák számáról, Vagy akár a vírusról, az eljövendő háborúkról, a klímáról, az elhülyült következő generációkról - beleértve a gyerekeidet is! 

Néha a művészetben is fel-felbukkan az életközépi válság. Jó példa lehet a Cheryl Strayed-féle Vadon hősnője, aki ugyan fiatal még, de mégis a MLC-hez hasonló fordulóponthoz érkezik és megtisztulva kerül ki az aszkéta kalandból. Talán egy El Camino rajtunk is segíthetne, csak épp ki hagyhatja el a családját hosszú hónapokra? Tragikusan gyönyörű példa a Thelma és Louise, az egyik legjobb film a témában, sajnos a lezárása nem lebeghet jó példaként előttünk, egy Brad Pitt-féle kaland viszont semlegesíthetné az összes fenti pontot.

Valószínűleg a Groundhog Day unott Bill Murraye is a MLC közepén fetreng, de az idő kizökkenése rákényszeríti, hogy elhagyja apátiáját, cinizmusát és megtisztulva vág neki a szivárványos útnak Andie MacDowell oldalán.

Próbáljuk szeretni magunkat a MLC közepén is, ne felejtsük el, ez is csak egy állapot, mint a tinédzserkor vagy a fiatal felnőtt lét (volt:(. És az állapotok között nem is az utolsó, még jön a vidám késő középkor (50-70) és a derűs, nyomorgó nyugdíjas évek (70- ).

 Forrás: https://www.womansday.com/health-fitness/wellness/g2966/signs-of-midlife-crisis-in-a-woman/

Képek: imdb

  Luc Besson fénykora egyértelműen a '90-es évek elejére-közepére esik. A nagy kékség (1988), a Nikita (1990), a Léon, a profi (1994), Az ötödik elem (1997) alkotója ekkor szárnyalt igazán. Egyébként ígéretes volt már '85-ben is a Metró forgatókönyvírójaként - az őrült szőke Christopher Lambert és a szép Isabelle Adjani kalandjaira emlékeztek-e még? De a későbbiekben, a '98-as Taxit leszámítva, nagy űr és sok silány mű kapcsolódik csak a nevéhez. Pedig voltak ötletei, új világokat mutatott, új hangulatokkal kísérletezett - gondoljunk csak A nagy kékségre, ami ugyan kinek nem kedvence az X generációsok közül?

  Egyik kedvenc témája a magányos bérgyilkos/szuperhős/bandita nő, hiszen kezdte a Nikitával, majd jött a Jeanne D'Arc, a Las Bandidas, a Colombiana éééés a Lucy! Miért kedves nekünk ez utóbbi? Mert Scarlett Johansson a címszereplő, és hát tegyük a szívünkre a kezünk: volt már, amiben nem volt jó ez a drága kicsi Johansson? Na ugye! Úgyhogy figyeljük a Lucyt: micsoda ígéretes történet, nagyszerű színészek, jó zene, barátságos játékidő. És sikerült? Nem! Sajnos a Lucy sem jött össze, ahogy annyi minden sem az utóbbi időben Bessonnak. Lucy, talán a LSD Beatles-dalból, vagy mert a Luc női változata, szóval ez a Lucy egyetemistaként csöppen bele egy óriási és veszélyes kalamajkába, aminek a vége már filozófiai értekezés is lehetne. De persze az sem lesz.

  Milyen kár, hogy a film elején nincs 10 perc, amit a vizsgára készülő Lucyval, új barátjával és barátnőjével tölthetnénk! Nem ismerjük meg jobban őket, a kapcsolataikat, csak durrbele küldi a barátja Lucyt a veszélyes küldetésre. Ő pedig megy, bár nagyon nem akar, de muszáj - de miért megy, el is futhatna! 

  Nagyon nagy kár, hogy nincs sem jellemábrázolás, sem háttértörténet, sem motiváció, sem semmi, amitől a Lucy egy komoly film lehetne. Azért bánkódhatunk, mert az ötlet megint jó - superpower vegyület gyanútlan túszok testében, a kis egyetemista zsenivé alakulása - de hiába, ha folyamatosan hiányérzettel küszködünk a film nézése közben.

  Scarlett tökéletes, hát istenem, nem tud hibázni, neki ez a hibája. A kreatív megvalósítás is jó, Morgan Freeman is hiteles. A francia rendőrök is jók és sármosak (Besson mindig hazatalál), az olasz nyomozók pedig macsók, szóval működnek a toposzok is, de hiába. Olyan, mintha valami/valaki sürgette volna Bessont és ezért csapta össze. Pedig olyan kevés hiányzik ahhoz, hogy igazán jó legyen.

  Még mindezen hiányosságok ellenére is odaszögez a képernyő elé, és izgulunk Lucyért, aztán azért, hogy mondja el nekünk, mi az élet értelme, később azért, hogy mentse meg őt Morgan Freeman, aztán a francia rendőrökért, akik véletlenül csöppentek bele a mészárlásba. 

  Nézzétek meg, mert "nice try", ahogy a wii-ben mondják! És mert jön a 2. része és nehogymá' kukán üljetek a moziban, mert nem tudjátok miről szólt az első Lucy!

  A Csiszolatlan gyémánt (Uncut Gems) című film főszereplője Adam Sandler, a népi vígjátékok örökös hülyéje. De a Csiszolatlan gyémántban nem az ő karaktere, Howard lesz A csiszolatlan gyémánt, hanem az igazi Sandler az, A csiszolatlan gyémánt. Mit művel itt kérem, mit művel! És hányszor írjuk még le, hogy csiszolatlan gyémánt? Ahányszor akarjuk, ez a legjobb! Szeretitek Sandlert? Nem? Mert bugyutaságokon kereste halálra magát? Akkor bújjatok ki a csigaházból, és nézzétek meg aaaaaaaa Csiszo...na azt.

  Én kibújtam és elkezdtem nézni, aztán 20 percig tipródtam, de komolyan belsőleg vívódtam, hogy folytassam-e, kell-e ez nekem (aaaaa, tudjátok mi). Ugyanis tiszta stressz a film, ordítanak, rohangálnak, a kamera folyton mozog, rezeg, a zenék nyomasztóak. De hát mégis mi folyik itt? Ja semmi, csak futunk Sandlerrel New Yorkban, valszeg Brooklynban, mert zsidó kereskedők vesznek körbe, ahogy Howard is egy közülük. Mindenkit ismer és főleg őt is mindenki ismeri és sajnos ez nem jelent jót, mert kábé mindenki pénzt követel rajta. Howard ordít, szalad, telefonál, fut a pénze és főleg mások pénze után. A peches seftesek királya ő, nem jön össze semmi, itt befolyik egy kicsi, de 5 perc múlva már ki is megy. Senkinek nem tud fizetni, de úgy csinál, mintha sikerülne - majd, egyszer, talán, ha nem is ma. Ezt csinálja évek óta, evickél, de nem megy rosszul, van szeretője, kéjlakja, csak az ár kemény ezért, mert full idegbaj minden egyes napja.

Rachel Weisz hasonmás-verseny / imdb

Visszatérve a 20. percre, szerencsére nem adtam fel a filmet, inkább hozzászoktam a stressz zilált megjelenítéséhez, így láthattam, hogy Howard kincsre bukkan (a csiszooooooo, tudjátok!), aminek nem csak ő lesz a rabja, hanem kosaras haverja is, és innentől tovább fokozódik a káosz, az üldözés. Howard pedig lassan beférkőzik a néző szívébe, és mi annyira drukkolunk neki, mint egy kisgyereknek, hogy sikerüljön már visszakapnia a játékát. 

  A finálé teljesen mellbevág, mert hiába készülünk 10 percenként arra, hogy most már tényleg valami borzasztó rossz dolog fog történni szegény Howarddal, vagy mellőzött családjával, vagy Rachel Weisz-hasonmás barátnőjével, a zárás így is meglepő. Howardból itt megint kibújik az ovis, annyira szeretné, hogy sikerüljön a nagy fogadás, most végre tényleg diadalmaskodhat, mert ő tudta, megmondta, bízott, hitt és tényleg, végre bejön neki valami! Igaz, nem sokáig élvezheti az ízét, de felülkerekedett minden vacakságon, balekságon. 

  Óriási film, el kellett volna jutnia az Oscarig és nem csak Sandler miatt, aki vitathatatlanul ász most, hanem a rendezők, a Safdie-testvérek miatt is, akik olyan körülményeket teremtenek, hogy szinte lehetetlen hibázni a színészeknek.

imdb

Minden egy irányba halad, legyen az a ritmikus techno, az izgága kamera, vagy Sandler mozgása - a káosz, a felpörgetett őrület felé, ami közben folyamatosan jelen is van a filmben. Ez vagy elkapja a nézőt, engem sikerült, vagy hagyja a csudába az egészet, mert fárasztja, nem érdekli, idegesíti.

És a témáról még nem is beszéltünk, pedig kell, hiszen az itt ábrázolt szerencsejátékos téboly nem olyan fontos-e, mint a Joker őrülési processzusa vagy a Házassági történet puha pokla? Sok millió embert érint Howard világa, a megvan-továbblököm-elbukom, a most jó-lehet jobb is-kockáztatunk-elbukjuk. 

  Csodálatos és fontos film, csak győzzük kibírni - legalább azt a 20 percet, utána már könnyebb!

  Húsz éves az Ízlés dolga! Ugye ti sem hiszitek el? De hát nem is olyan lehetetlen, hiszen, akik 1990-ben születtek már a harmincat tapossák, felnőttek! Lassan nyugdíjba vonulhatok a '80 előtti születési dátumommal.

  De vissza a filmhez! Ismeritek, ugye? Ez az a zseniális francia darab, amiben a műveletlen bunkó vállalkozónak drukkolunk, hogy ne égesse már tovább magát a művész elit előtt. Bizony ez az, ahol egy bodyguard fáradhatatlanul tanul fuvolázni szerelme miatt és ahol a sznob művésztársadalom teljesen leszerepel - emberségből.  

  Csak a legnagyobbaktól érdemes idézni, jöjjön hát Enyedi Ildikó véleménye a filmről:

"Frenetikus vígjáték, bölcs és szabad első film, a film rendezőjével az egyik, társírójával (Jean Pierre Bacri) a másik főszerepben. Olyan mértékig torkig vagyok mindenféle ideológiával, minden olyan okoskodással, ami meg akarja mondani, mi az egyetlen üdvözítő módja az életnek, a társadalmi együttélésnek vagy akár a filmkészítésnek, annyira károsnak, szűknek és ostobának tartok bármi váteszi magabiztosságú attitűdöt, hogy ez a könnyed, mainstream film a szívemből beszél. Észrevétlenül és mindenfajta kioktatás nélkül, a nevetés erejével türelemre és nyitottságra int – a türelemre és nyitottságra buzdítás szektás gőgje nélkül. Ritka, nehezen észrevehető kincs."

  Mindenkinek meg kell nézni, mert Agnés Jaoui, a film egyik főszereplője és rendező-forgatókönyvírója, és Jean-Pierre Bacri, aki szintén jegyzi a forgatőkönyvet, plusz ő a bunkó gyáros is, olyat tesz le az asztalra, hogy csak csattan! Nevetsz és sírsz közben, és úgy jössz ki a moziból (bár ma már inkább a szobádból, miután megnézted a youtube-on), hogy "halál a büdös artisztikus sznobokra!"

  Jaoui és Bacri ekkor már több éve dolgozik együtt színházban, és a magánéletben is. Kedvenceik a társadalmi problémák, a családi viszályok, titkok, na meg Moliére. 

  Hány filmet jegyeznek együt '87-től 2012-ig tartó kapcsolatukban: az Ízlés dolga, tehát 2000 előtt leforgatták a Megint a régi nótát, a Családi ünnepet, (úgyhogy nem első film az Ízlés, ahogy Enyedi írja) 2000 után jött a Mint egy angyal, Beszélj az esőről, Au bout du conte (avagy Under the Rainbow), Pezsgő és macaron.Gyümölcsöző volt tehát együttműködésük, ami sajnos 2012-ben privátilag megszakadt - talán mert Jaoui örökbefogadott két kisgyereket Braziliából. De azt ígérték, a magánéletük nem befolyásolja a munkájukat, és így is történt, azóta már szerepeltek együtt a tévében, színpadon és leforgatták a 2018-as Pezsgő és macaront is

.  Az Ízlés dolga nemzetközi sikerét ugyan nem sikerült túlszárnyalniuk, még elérniük sem, de minden munkájuk szellemes, szeretetre méltó és nagyon francia.

Itt megnézhetitek franciául az Ízlés dolgát: https://www.youtube.com/watch?v=gNdxj5JglSM

Képek: premiere.fr; parismatch.com

Megosztom veletek a fogyás titkát, pedig meg is tarthatnám, vagy meggazdagodhatnék belőle, de rendes leszek és elmondom nektek. Nem olyan bonyolult, nem is lassú folyamat és még élvezetes is az út, ha igazán rászánjátok magatokat. Egy időben én is mindent elolvastam a gyors-lassú, egészséges, jó, tartós fogyásról, de hiába. Aztán rájöttem, mi a jó nekem és az bevált. Megmutatom az én utam, hátha nektek is segít.

Az első és talán legfontosabb titok az az, hogy hamar be kell indulnia a dolognak! Teljesen mindegy, hogy 2-5 vagy 30 kilótól szeretnétek megszabadulni, a kezdeti lépések perdöntőek, vagyis szalonna döntögetők, akarom mondani zsírrobbantók, pontosabban krémes-likvidálók - ahogy tetszik. Nem fizikailag fontos a beindulás, hanem pszichésen. Ugyanis ha már az elején látod, hogy működik, akkor kedvet kapsz és lelkesen folytatod.

A szülések és a tartós ülőmunka után rám ragadt pár kiló (legyen 10) évekig kísérleteztem mindennel - capoeiráztam az elsötétített szobában, csak müzlit faltam ebédre, sétáltam 10000 lépéseket naponta, nem ettem 18 után, nem ettem 8 előtt, beneveztem 30 napos netes kihívásokra és - nem történt semmi.

Igaz, egyikben sem voltam kitartó - ha legkésőbb 1 hét után nem volt eredmény, visszatértem a töpörtyűhöz, a napközbeni és esti nasshoz és a tespedéshez. Nem is értem el célt. Ezért fontos, hogy a diéta/fogyókúra elején valami radikális dologgal próbálkozzunk, ami szinte azonnal látványos. Én az ebédeket és vacsorákat kiváltottam egy drogériában kapható por alapú táplálékkiegészítővel, ami csírás, tehát iszonyú egészséges, eltelít, viszont sajnos nem túl finom (kibírható). Tej helyett bio/áltejekkel (mandula, kókusz, stb) kevertem, így még tejzsír sem volt benne. Ja, a tejről és a nassolásról teljesen leszoktam a diétám közben. Viszont a jógára és a napi sétára meg teljesen rászoktam. A jóga amellett, hogy szuperül tiszteleg a démonok előtt, helyre teszi a gerincferdülést, a derékfájást, a rossz alvást, de még az emésztésre is kedvező hatással van. Ha hetente 4-5 alkalommal rászántok 35 percet, csodát tapasztalhattok: a testetek pár hónap alatt átalakul (izmok a karon, vállon, lábon, fenéken, hason, feszes tartás, ruganyos léptek).

Még egy fontos tényező: az emésztés gyorsítása. Ezt ki kell kísérleteznetek, van akinek az ilyen típusú tea jön be, van akinek a szűztea kapszula, vagy a spéci lekvár,  mindegy is, melyik, csak minden nap menjetek és adjátok ki a felesleges anyagokat. Kilókban mérhető a bélsár és trutyi távozása.

A radikális kezdet tehát 3 fő komponensből áll: egy alacsony kcal tartalmú étkezést helyettesítő (lehet ez drága Toman diet termék is, vagy bármi, ami nem cukros és mivel kevés kcal-t jelent, gyorsan fogysz tőle), a mozgás rendszeresítése és az emésztés serkentése. Ezeket könnyű lesz megtartani, mert a szemmel látható változás magával ragadja az embert és nem fogja feladni. A jóga pl. nagyon jól esik, szükséges, ezért nem is akarod majd abbahagyni. Nem kell hozzá puccos jógastúdióba járni, elég egy jó-jógaszőnyeg és a youtube (pl. szokj rá a jógára videók). Van még egy nagyon fontos plusz -tehát 3+1 az összetevők száma - a nassolás teljes elhagyása.

Én csak a diétám közben jöttem rá, hogy mennyit eszegettem korábban csak úgy... csak, hogy legyen valami a számban, ami még finom is (tehát hizlal): reggeli és ebéd között, vacsora előtt és után. Ez szigorúan tilos, viszont a napi 5 étkezésre jó ráállni, mert így sosem leszel kiéhezett. Az 5 evésben lehetnek kupac diók, gyümölcsök, kis csoki is, de ha megtartjuk, nem esik le a vércukorszintünk és sosem leszünk farkasfalánkok.

A fogyást beindítottuk az életmód változtatással, klassz, de egy-két hónap után jöhet a csömör - már nem szeretjük a csírást, a Tomant, a műkaját. Ekkor válthatunk, és kipróbálhatjuk az új módszert, amiben 16 órát koplalunk, 8 órát ehetünk. Én erre álltam most rá, és működik. Bevallom, azt sem nagyon figyelem már, mit eszek, jöhet csoki-süti-kolbász-kenyér, de szigorúan betartom az időlimiteket és továbbra sem fogyasztok tejet. Viszont még mindig jógázom (mert jól esik), látogatom a klotyót és hétköznap megteszem a 10 000 lépést is. 

Ha ezeket a tanácsokat köveitek, garantáltan lefogytok pár hónap alatt. Persze a legfontosabbról nem szóltam, mert az teljesen nyilvánvaló: akarat nélkül nem megy. Az elején nagyon kell akarni, nagyon kell harcolni magaddal. Én végigültem egy családi sütizést (cukrászdában!) úgy, hogy nem nyúltam semmihez, csak néztem, ahogy a többiek kettesével rendelik a süteményeket. Nekem ez olyan teljesítmény volt, mint megmászni a Mont Blanc-t, talán soha többet nem leszek rá képes, vagy nem akarom majd, de egyszer kibírtam, tehát hős vagyok. Ilyenek kellenek a diéta elején, mert bizonyítasz magadnak és onnantól elhiszed, hogy menni fog, képes vagy rá.

Összefoglalásul tehát: radikális kezdet alacsony kcal tartalmú műkajával + testmozgás beiktatása + rendszeres és alapos emésztés. A folytatás lehet rendes evés, de 16 órás koplalások beiktatásával, a mozgást nem szabad abbahagyni és a rendszeres emésztést is fent kell tartani.

Hajrá! :) 

Az ausztrál katasztrófa állt a Golden Globe középpontjában is - aki tudott, utalt rá és hangsúlyozta, hogy nincs igaza a hülyéknek, mert ez már tényleg a globális felmelegedés hatása. Így tett Jennifer Aniston, Cate Blanchett, Russel Crowe, Patricia Arquette, Pierce Brosnan, Joaquin Phoenix is.

Bevallom, én primitíven nem értem, hogy egy tengertől körülvett kontinenst hogy pusztíthat így a tűz? Nincs ott, épp ott elég oltóanyag (=víz?), ne má! Ahogy azt sem, hogy miért nem mondták még ki kerek perec, hogy ez bizony ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFA és ennek mértékében kéne intézkedni - mondjuk összefogni az egész világnak?

Szép, hogy a sztárok aggódnak és feladatuknak érzik, hogy adományozzanak és figyelmeztessenek - miután kiszálltak a magángépeikből, miután felvették egyszer és csak egyszer azt a több tonnányi vizet, mű-anyagot, gyerekmunkát elpusztító ruhát, amiben mosolyogva páváskodnak.De ne, ne ítéljük el annyira őket, hiszen esendőek, mint mi, akik nem utalunk adományt és a kis koalákért való aggódáson kívül semmit sem teszünk.Szeretjük e sztárokat, egyrészt azért mert ikonok, másrészt mert olyanok szeretnénk lenni, mint ők, harmadrészt épp azért, mert mégiscsak olyanok, mint mi, csak többet megengedhetnek maguknak. Nézzük, a Godlen Globe-on mit engedtek meglesni nekünk?

Olivia Coleman, akit a Kedvencben szerettünk meg, nagy feminista lehet, hiszen húsos ujjain az ERA 50:50 feliratot láthattuk, ami a nők egyenjogúságáért küzdő szervezet logója - Equal representation for Actresses.

Phoebe Waller-Bridge a Fleabag című sorozatban nyújtott alakításáért kapott szobrot, köszönőbeszédében ő is kitért a bozóttüzekre és Ralph&Russo haut couture ruháját árverésre ajánlotta, hogy a befolyt összegből a tűzoltást támogassa. Mi magyarok nem sokat tudunk róla, pedig Phoebe óriásit megy most a külföldi sajtóban a Fleabagnak köszönhetően. Ha akartok pótolni, segítek pár infóval, pl. itt egy kevésbé érdekes: ennek a helyes csajnak a tesója, Isobel írta a sorozat zenéjét. Phoebe egyébként nem a semmiből érkezett, 2006-ban kapott diplomát a londoni Royal Academy of Dramatic Art-on, ennek ellenére is vannak hiányosságai: nem tud hónalj pukit csinálni, sem műböfögést - szegény, ezeket igazi tragédiaként éli meg. 

Jason Momoa, akit minden nő imád, mert szőrös, nagydarab, ősférfi, fütyült a dress code-ra és egy fekete atlétában jelent meg. Őt mondjuk nem fenyegette díjeső, valószínűleg sosem fogja - de üssetek le, ha nem lesz igazam, és valaha bizonyítani fogja, hogy nem csak aquahím, hanem jó színész is. Mégis szeretjük, mert ő is nagy ökoman. 

egyébként abban a bársony zakóban érkezett, ami most a nején, Lisa Bonet-n van

Michelle Williams-t viszont sehogy sem tudom szeretni, bár elismerem, jó színész. Legjobb színésznő szobrocskát kapott, aztán pedig egy hatásos, enyhén feminista beszédet nyomott. Örül, hogy most él, mikor a nők dönthetnek, például arról, hogy mikor vállalnak gyereket és kivel (ő 39 évesen első gyermekével állapotos, Thomas Kailtól). Hát lelke rajta, én nem hiszem, hogy ez egy jó kor. Igaz, női szempontból jobb, mint a XVIII. század, de hogy minden csúszik szét, az tagadhatatlan (nem akarom részletezni, úgyis tudjátok, öko, gazdaság, virtuális valóság, fiatalok...).
Reese Witherspoon igazi amerikai lány, mindig nevet a 102 fogával és évről évre nagyobb a homloka, persze, hogy szeretjük, és nem is olyan felszínes, mint ahogy kinéz. Reese saját állítása szerint nagyon örült, hogy minden barátjával találkozhatott a Golden Globe-on. Csak nem volt hova leülnie:) 

Reese, Joaquin és ennek barátnője, a különös Rooney Mara örülnek egymásnak - ezek szerint a Johnny Cash-film forgatása vidáman zajlott (már 15 éve!)

A 63 éves Tom Hanks kapta a Cecil B DeMille díjat, amit minden évben annak ítélnek oda, aki "olyan tehetséges személy, hogy tartós hatással volt a filmművészetre". A szigetlakó meghatódott. 
Drága Brad Pitt persze most is jól nézett ki, tökmindegy hány éves. Nagy barátok lettek LDC-vel, ahogy ő nevezte Leonardót. Őt is megemlítette köszönő beszédében, és a mamát, akit majdnem elhozott magával kísérőnek, de aztán megijedt, nehogy a barátnőjének titulálják szegény asszonyt - mint minden nőnemű lényt, akivel bármikor is látja a sajtó.

Meryl Streep és Helen Mirren barátságáról tudtok? Pedig szép dolog az, mikor két ilyen zseni összefog, például, ha egyikük ruhájával probléma adódik. Látjátok itt fent, Mirren bajos, Streep pedig segít. 

Hát a tanulság pedig az lenne, hogy jófejek ezek mind, de tüzet oltani mégis csak a Russel Crowe maradt otthon. (A Nicole Kidmanről inkább ne is beszéljünk, mert nagyon úgy tűnt, hogy ő ott és akkor tudta meg, hogy szeptember óta lángol az országa! Hát hol él ez a nő, valami botox búra alatt?)

forrás: https://www.vogue.co.uk/news/article/moments-you-missed-golden-globes-2020

A stílusgyilkos papucsról ejtek most néhány szót, mert túl vagyunk a karácsonyi vendégjáráson és nem győztem dülleszteni a szemem.

Nálam (is) két ágra szakad a család, mint minden házas ember esetében: az "egy vérből valók vagyunk" ágon főleg hosszú lábú, zoknit vagy mamuszot preferáló férfiak vannak. Ugyanis most a férfiakról fogok szólni, a nők valahogy jobban kijönnek ebből a papucs témából. A mamuszos ág tehát sima ügy, otthon általában zárt bőr/textil csukát hordanak, vendégségben, ha akad számukra ilyen, ugyanezt. Ha nincs, zokniban maradnak. Bokájuk - többnyire karcsú, vagy időskorilag dagadt, de nem kövér - kellemesen hosszú nadrágszáruk homályában rejtőzik. Ez így komplett is és hibátlan.

       Ez a "mi a szar" papucs, jobb megoldás mint a strand (topmark.hu)

De amit a másik ágon tapasztaltam, és sajnos itthon is ezt látom, az szinte már gyomorforgató. Ezek a hozzám vérben nem köthető, csak a véletlen miatt becsatlakozó családtagok vegyes bokaszerkezetüket és szinte kivétel nélkül rusnya lábfejüket slendrián módon mutogatják - hiába nyelnél épp bejglit. Ezen az ágon van hosszú láb, vékony boka, de ugyanennyi rövid láb és vastag boka, sőt - és ez a legérdekesebb kategória -, hosszú láb és vastag boka. Nem lenne okuk tehát a dicsekvésre, de mit láttam mégis karácsonykor? Idősebb tag: régi, ócskabarna öltöny (karácsonykor azt vesz fel, ja meg mindig, farmert vagy kordot soha) nadrágszára egyáltalán nem takarja a bokát, lifeg, és strandpapucs! Jaj, hova nézzek!? Egyik vér szerinti utódja hosszú, vékony lábán szintén stranpapucs és barna zokni és szürke nadrág valahol a vádli közepén. A papucs tehát reflektorfényben. Másik sarja ugyanezt, csak vastag a boka, kacsa a láb, de büszkén közszemlére téve a legundorítóbb királykék papucsban. 

       sosincsenek papucsban, nem elegáns (https://www.thejournal.ie/royal-baby-sussex-christening-4713537-Jul2019/)

Meg lehet ezt oldani, nem nehéz: a nadrág érjen végig, de akkor is ha leülsz, és ne libegjen, kövesse a láb vonalát. A zokni harmonizáljon a nadrág színével. A papucs meg ne legyen strand, semmiképp! Zárt mamusz, extra zokni, sima zokni, mindegy, de ne strand! Kérem szépen, ez már és még 2019, a férfiak is öltözködnek, nem kell persze túlzásba vinni, de figyeljünk oda kicsit, különben hogy nyeljük le az utolsó morzsákat 2019-ből?