A Katonás zaklatás-ügy eljárásában tökjó, hogy a Katona kiadott egy közleményt és ezzel egy kicsit előrement a dolgoknak. Hivatalossá tette, ami eddig nem történt meg még egyszer sem. Sározták Sárosdit, "agyonverték" Martont, hogy csak a legnagyobb botrányokat említsük, de hivatalos állásfoglalás egy intézménytől sem jött, főleg nem a botrány kirobbanása előtt. Hogy mit nem ért a primitív origo?

   Azt, hogy a Katona miért nem elégíti ki a kíváncsiságát, miért nem nevezik meg az elkövetőt, a bűnöst és ezt miért nem teheti ki jól a címlapra az origo.hu, "a balliberális rendezőről mindig sejtettük, hogy csúnyán bánik a rendes magyar anyákkal, tessék, igazunk lett" - örvendezne az origo. Nem túlzok, mert undorító az oldal fröcsögő, ordibáló agresszív cikke (lásd fent). 

   Különben, ha nagyon kíváncsiak vagyunk, mint pl. én, akkor leszűkíthetjük két névre a kört - az index cikkének segítségével. Hiszen ott van fehéren-feketén, hogy egy májusi bemutató köthető az illető nevéhez, na ilyen sincs tízszámra a Katonában. 

   Laikusként azt gondolom, nincs teljesen igazuk a kritikusoknak (index, Karácsony, origo) abban, hogy a Katonának mindenképp nagy dobra kellett volna vernie az illető nevét.

1. A színház valszeg konzultált jogászokkal, akik ezt így gondolták helyénvalónak - a színházra nézve.

2. A színházi világ egy belterjes kör, sejtésem szerint, ahogy a Katonában megszületett a közlemény, 5 percen belül már a többi színház és az Egyetem is tudta, hogy kiről van szó, kitől kell óvakodni. 

3. Ha a 2. pontban igazam van, akkor a név felfedése csak a népnek kell, hogy legyen min/kin csámcsogni (panem et...).

4. Azon morfondírozom, vajon véletlen-e, hogy épp most robbant ki ez az ügy. Nincs-e összefüggésben azzal, hogy a színház igazgatója épp egy ilyen témájú filmben főszereplő. Persze nem azt gondolom, hogy ez reklám lenne, dehogy. Hanem most sokat nyilatkozik itt-ott (wmn.hu, Narancs), és épp a wmn-en elég határozott fellépést kér rajta (helyesen) számon az újságírónő a metoo-val kapcsolatban. Persze lehet, hogy ebben csak annyi van, hogy minden mindennel összefügg ("tout se tient" mondhatná Deneuve, akinek szintén markáns véleménye volt a metoo-ról) - a film, az igazgató, az ügy mind most kulminál a véletlenek szomorú összjátékának köszönhetően.