Rég voltam itt, beteg lett ugyanis a kisfiam (8) és a torokvírus-hányás-láz kombó (ez is az a hülye fiataloskodó divatszó, amit már agyonhasználtak, ezért rühellni való és sosem írtam még le, ki nem mondtam - csak fel ne olvassam, amit írok! - úgyhogy most használom először és remélhetőleg utoljára) nem sok időt hagyott másra. Aztán megkezdődtek a karácsonyi előkészületek is, öko csomagolás, sütések tervezése (bele merjek vágni a bejglibe, vagy zserbóba? nem fogok), takarítás.
De atyaég, ki sem írtam a fbookra, hogy beteg a gyerek és most mit csináljak és így néz ki szegény! Mondjátok meg őszintén, kezetek a szívetekre és God save the Queen vagy Wish you a Merry Xmas, mindegy, de normális ez? Mit művelünk, és különösen műveltek a közösségi oldalakon?
Diplomás, felsővezető, magukat marha értelmesnek gondoló felnőttek köszöntik fel a fbookon gyereküket (aki baromira nincs is fent), feleségüket (aki valszeg a szomszéd szobában főz, rosszabb esetben szintén a fbookot nézi és szivecskékkel köszöni meg "párjának", hogy megemlékezett születésnapjáról, ahelyett, hogy átkiabálna "bazmeg Sanyi, a szemembe mondjad, ha mered!"), siratják itt szüleiket, kutyájukat-macskájukat.
A legszebb mikor teljesen intim dolgokat kötnek a 200-600 ismerősük orrára. "Boldog születésnapot drágám, neked van a legcsodálatosabb melled a világon és reggel, mikor meglátom, egyből forogni kezd velem a világ és életem, neked köszönhetem a két szép csodás gyerekünket, akikkel 8 órát vajúdtál és ahogy mosolyogsz rám, az feledteti minden bánatom, még sok ezer évet veled, az én drágámmal, életemmel!!! <3". Diplomások! Persze, ezek sem jobbak semmivel a pékeknél, vagy postásoknál, dehogy, csak mivel tanultak pár extra évet, azt gondolná az ember, világlátottak, többet gondolkoznak, széleslátókörűek, érzelmi intelligenciájuk is fejlettebb.
Sok baj van ezekkel a posztokkal, azon kívűl, hogy mi közöm van hozzá, hogyan szereti a férjét, aszonyát, gyerekét - aki nem is olvassa, hisz nincs fent! -, hogy hiányzik neki a halott kutyája, akiről képeket is nyom a poszt alá (???), szóval ezeken kívűl egy csomó ember lelkébe gázol. Hány magányos, elhagyott, elvált, özvegy, kutyátlan, szorongó ismerőse lehet egy embernek? És ezektől a hamis boldogságot, nem létező szeretetet árasztó posztoktól szegények nagyon kényelmetlenül fészkelődhetnek a székükön, hisz nekik miért nem jut az almamellű nőből, a kitűnő tanuló gyerekből (a biziket is tolják, de az ovis ballagást is, mert milyen ügyes ez a gyerek, elvégezte simán a 3 év legó-takony-cipőfűzés kurzust is), a tengeri nyaralásból, a 21 perc alatt szigetkör-ből, az óriási családi kirándulásokból, a csodálatosra sikerült süteményekből? De persze főleg abból a hatalmas szerelemből, ami még 10-20-30 év után is lángol az imádott nő/férfi iránt, olyannyira, hogy ezt már publikusan kell megvallani! Kíváncsi lennék, személyesen mit csinálnak egymással.
Rájöttem ám: ezek mind magányosak, piszok magányosak! Azért teszünk fel zenéket, kutyapártos marhaságokat, filmrészleteket, idézeteket, hogy reakciót váltsunk ki, hogy terjesszük, ami nekünk tetszik és másoknak is tetsszen! De mikor valaki a közösségi hálón vall szerelmet évek óta a birtokában lévő nőjének, arról mit gondoljunk? Valszeg az asszonynak nem mondja, nyilvánosan teszi, hogy mindenki lássa, náluk minden a legnagyobb rendben van. De nem gyanús ez kicsit?
A legviccesebb mégis az, amikor a 3-6-12 hónapos gyerekeket köszöntik a facebookon! Hát hova tegyük ezt? Mert ha villogni akarunk vele, mert szép az a gyerek, ügyes az a gyerek, akkor tegyünk ki egy képet róla: "Milánka 1 éves". De miért kell "Isten ltessen Milánka!"? Bár gyereket a facebookra a sok pedofil kénye kedve szerint kiszolgáltatni, hm. És miért vannak fent a lányom 8-9 éves osztálytársai? Olyan képekkel, amiken 13 évesnek néznek ki!?
Mi ássuk a gödröt magunknak, a gyerekeinknek, az egész elmagányosodott társadalmunknak és persze a Földnek, de néha megfoghatnánk az ember/asszony fülét és a szemébe mondhatnánk direktbe, csak neki "Ide igyelj anyukám, jó, hogy vagy nekem!", minden lájkvadászat nélkül.
képek: unsplash.com
